Tavaly szeptemberben sikerült lezárnom véglegesen a kapcsolatom a gyermekes lánnyal és szeptember végén a város egyik legjobb társasházába költöztem, ami a lelki regenerálódásban igen sokat segített.

Jöttek-mentek a lányok, nem voltam érzelmileg involválva egyik kapcsolatban sem.

Május végén, megismerkedtem egy lánnyal a liftben, elkezdtünk beszélgetni, de már az első pillanattól kezdve forrt a levegő, berobbantunk egymás életébe. Diplomás, mély gondolkodású, szép, jól öltözött, kiegyensúlyozott családi háttérrel és velem azonos értékrenddel rendelkezik.

15 éves házassága utolsó két évében belebonyolódott egy kapcsolatba egy férfivel, tavaly el is vált, a férfi pedig a 10 éves kapcsolatából nem volt képes kilépni. A lány a tavalyi év második felében belement egy 7 hónapig tartó kapcsolatba, de már ez elején érezte, hogy ő nem az igazi.

Velem, az első pillanatottól kezdve úgy beszélt, hogy kétség nem fér hozzá, hogy élete szerelme vagyok, hozzám fog jönni, tőlem szeretne majd gyereket. A szüleinek 2 hét után mutatott be, az összes barátja szintén 2 hét alatt megismert. Én, a tavalyi mély sebemnek köszönhetően lassabban kezdtem felszabadulni a kapcsolatban, nem hittem el, hogy ilyen létezhet. Kerestem a szerelmem égen-földön, erre a házban találom meg..

Elutaztunk nyaralni, életünk legszebb, paradicsomi nyaralása után kérdések nélkül ment a kapcsolatunk 2 hónapig, bárki (értsd: bárki!) aki látott minket együtt, egyöntetűen azt az álláspontot képviselte, hogy nincs két jobban összeillő ember, minden szempontból. Ezt mi is így éreztük, a lány folyamatosan kommunikálta mint verbális, mint metakommunikáció, mind cselekedetek szintjén, hogy engem keresett egész életében és fantasztikus érzés, hogy végre megalkuvás nélkül szerethet valakit, megalkuvás nélkül tartozhat valakihez.

Naponta min. 10x hívott, életemben először nem csak én kényeztettem a lányt, hanem ő is meglepett ajándékokkal, bejött az irodámba ebédet hozva, megtett mindent, hogy érezzem, hogy szeret. Elkedztem valóban mélyen boldog lenni, kérdések nélkül, nem úgy, mint tavaly. Elkezdtem hinni benne azok alapján, ahogy hozzámállt, hogy valóban Ő életem párja. Nem aludtunk külön a két hónapban soha, ha lehet, lemondta a teniszt, vagy egyéb edzést, csak hogy hamarabb tudjon velem lenni.

Másfél héttel ezelőtt beteg lett és mivel nem kívánta átragasztani rám a kórt, lement a nyaralójukba a szüleivel, hogy ott gyógyuljon meg. Naponta beszéltünk szokás szerint, már-már unalmassá is válthatott a kérdésem, hogy segíthetek-e..

Tegnap hazajött és éreztem, hogy gond van. A 4 éves, se veled-se nélküled kapcsolata felhívta másfél hete, mert ráébredt, hogy neki a lány kell. Kirakta 10 éves kapcsolatát és csak őt, a páromat akarja. Ez betegítette meg tehát, ettől hányt, ettől ment a hasa és volt migrénje volt folyamatosan. Tudta, döntenie kell.

Tegnap döntött. Őt választja.

Nem kell leírnom, hogy szétszakad a szívem. Életemben először megalkuvás nélkül, olyan kapcsolatban volt részem egy olyan lánnyal, akiről mindig is álmodtam. Kétség nem fér hozzá, hogy abban az esetben, ha nem őt választja, egy kiéletlen szenvedély, megéletlen sóvárgás maradt volna benne egész életen át, hiszen életükben először, 4 év után, felvállaltan és nyíltan lehetnek egymáséi.

Ezt mind értem. Azt viszont nem, miért kapom ezeket a leírhatatlan sérüléseket. Nem hibáztam a kapcsolatban, valóban villámcsapásként érő, mély érzelmeket felvonultató kapcsolat volt. Nekem Ő kell. Benne van a pakliban, hogy működni fog nekik, mint ahogy az is, hogy "lakva ismeri meg az ember a másikat" alapon kiderül, hogy nem passzolnak. Viszont ez a lány nem egy ugrálós, meggondolatlan típus, így alapvetően kétlem, hogy a közeljövőben szétmennének..

Döbbenten, leforrázva állok a történtek előtt, kérges szívem újra vérzik, hihetetlen mértékben fáj. Várok, mert várnom kell. Mi a véleményed?