Pénteken elköltöztem. Ő folyamatosan mondta, hogy az egész célja már nem érvényes, hiszen már megvalósult, miszerint ráébredt arra, hogy én kellek neki, nálam jobbat nem talál, hiányzom neki és velem akar élni. Pénteken többször kérte, hogy ne menjek el.
Éjjel belázasodott nagyon a kisfi(unk) /??/ , hajnalban hívott és sms-t is küldött, amit reggel kaptam meg, mert kikapcsoltam magam. Hívtam, hogy mi történt és mesélte, hogy egész éjjel fent volt, hideg borogatást adott neki, stb. Nincs otthon már gyógyszer, ezért elmentem és vittem nekik. Kérte, hogy maradjak, de "el kellett mennem.." Estefelé visszamentem, mert nagyon belázasodott. A párom kérte, hogy aludjak ott, de megvártam míg elalszanak és - bár nem volt könnyű - elmentem. Vasárnap ebédet, az egyik kedvencemet főzte, áthívott. Nagyon jól éreztem, éreztük magunkat, kérte, hogy jöjjek végre vissza haza, nincs értelme az egésznek, neki nem kell más, ráébresztette ez az egész, hogy mi a valódi érték az életben, nem lesz neki jobb nálam, stb.. Ott aludtam. A szex is fantasztikus volt.
Ma többször mondta, hogy elege van, menjek vissza, nincs már ennek értelme. Találkoztunk a lakásban délben, ahova most költöztem és hihetetlent szexeltünk.. Beszélgettünk is: megmondtam neki, hogy abban az esetben, ha bejön az életünkbe a jövőben egy harmadik, vagy megcsókolja valaki, vagy akármi ilyen történik, én abban a pillanatban megszakítom vele és a családjával a kapcsolatot. Ő azt mondja, hogy nem lesz ilyen, de mivel semmi nem 100%-os az életben, ha valamikor ilyesmi történne, akkor is kezelni fogja a szituációt és nem hagyja, hogy ugyanebbe a hibába essen. Ha akár szerelmes lesz, akkor sem fog megcsalni, hanem befejezi előtte. De szerinte nem lesz, velem akar élni, engem akar, nem lesz ennél jobb kapcsolata...
Megtervezte az egész szeptembert már, mennie kell Sopronba, menjek el vele előző nap, hogy legalább akkor együtt legyünk. Mennie kell Münchenbe, menjek ki vele végig, pár órája meg is vette a saját pénzén a repjegyet nekem..
Elmondhatatlan jó érzés, hogy MOST ilyen. De.. később? Mi lesz akkor? Valóban így érez? Valóban ráébredt, hogy neki nálam jobb nincs? Valóban ráébredt, hogy ez a mély érzelem sokkal értékesebb, mint a fellángolások? Vagy a pasi nyúl volt és nem merte otthagyni a családját?
Olyan kérdések, amikre nem tudni biztosan a választ. Idővel megtudom. Adjak neki időt? Most úgy tűnik, hogy nem lenne rossz.. a szívem is ezt szeretné.. De mi lesz, ha megint átver?
Mi a véleményetek?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Papp Lívia 2007.09.04. 19:19:20
Elképedve olvastam a blogod, nehéz volt elhinni, hogy vannak férfiak még, akik ennyire tudnak szeretni. Én, nőként reménytelennek látom ezt a kapcsolatot, szerintem ez a nő veled sosem lesz más, folyamatosan játszmákat játszik és rendkívül önzően éli meg az életét. Ha valaki szerelmes, és igazán szeret valakit, akkor nem játszik egyszerre kettős játékot, akkor valójában egyik embert sem szereti igazán. Azt hiszem most is csak azért tért vissza hozzád, mert épp te kezdtél eltávolodni tőle, és érezte, hogy nem ő van a nyeregben. De ez nem a SZERETETRŐL szól, hanem a HATALOMRÓL!!! Tudom, hogy illúzióban élni nagyon kényelmes tud lenni, az ember sokáig tudja hitegetni magát, de ha igazán szereted MAGAD, akkor előbb-utóbb azt fogod mondani magadnak, hogy megérdemled azt az nőt, aki kitart melletted, és IGAZÁN SZERET!! A szavaidból egyébként azt érzem, hogy már nem tiszteled őt, és ez a későbbiekre már mindenképpen ráveti az árnyékát. Az igazi mély szeretet csak tiszteleten alapulhat. Persze az ember egy életen képes becsapni magát és bennemaradni akár megalázó kapcsolatokban is. Ha ezzel megbékülsz és úgy döntesz, hogy neked még így is megéri, akkor nincs gond, ha viszont nem bírod elviselni, akkor előbb-utóbb úgyis vége, és akkor erre jobb felkészülni!