Rég nem írtam. Azt szerettem volna, hogy nézzük meg az idő távlatából, mi is a helyzet.
2 hónappal ezelőtt ráébredtem, hogy még ha vele is maradnék, csak ideig-óráig tartana ki mellettem, hiszen ő -sajnos- nem egy kitartó, érzelmes típus. Megálltam a tükör előtt és feltettem a kérdést magamnak: "Kinek hazudsz?" Magamnak hazudtam..
A legfontosabb, hogy magunkat ne verjük át, ne csapjuk be.. Rá kellett jönnöm, hogy soha nem szeretett úgy, ahogy én, sőt, úgy érzem, soha nem szeretett, az egészet aggyal csinálta végig.
Létrehoztam neki egy vadonatúj, hófehér múltat, egy új, csillogó hivatkozást, amitől ő több lesz az új pasik szemében. Hiszen engem már úgy emleget, mint a "férjét", mint a "gyermeke apját" - és valljuk be; ha valaki így aposztrofál egy embert, akkor nem kérdezünk bele: hm.. és volt előtte még 2 házasságod? És ki a gyerek apja? Nem. Szépen, ügyesen létrehoztam neki egy csodaszép múltat, ami kitörölte a valós múltjának szennyét.
Ahogy hallom, most egyszerre 6 férfi "ül a hintában": egy sportmanager, egy neves politikus, egy informatikai cég első embere, egy olasz és egy svájci üzletember és.. persze megvan még a pasi, akivel engem csalt.
Ha igazán "szerelmes" lett, ahogy ő mondja, akkor hogyan képes mellette még 5 férfival is lefeküdni, vacsorázgatni, szerelmes sms-eket váltani, hétvégézni..? Nem. Ő beteg ember. Nem tudja azt a mély, mindent elsöprő érzelmet átélni, amit én tudok, vagy akár Te, kedves olvasó. Nem kitartó, nem érzelmes ember. De nem hibáztatom őt ezért, mint ahogy nem hibáztathatjuk az autistát sem a betegségéért. Én sajnálom őt. Sajnálom és szomorú vagyok, mert olyasmiben hittem, ami már az első másodpercben nem volt igaz...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dr. Kovács Pál 2007.12.28. 21:21:12
aranyhaj.blogspot.com 2007.12.28. 21:30:07
Ritka az olyan férfi, aki igazán mély érzelmeket él át - nem birtoklási vágyat, amiből legfeljebb csak düh vagy harag marad vissza. Ha el tudod engedni a másikat és mégis kitartani mellette, az a valami - ilyen is akad.
Csak a státusz önmagában nem kelt vonzalmat.
De azért több értelmet, vonzerőt fedez fel a másikban valaki, ha azt tudja meg róla, hogy professzor, mintha azt, hogy kukásautón dolgozik. Ez fordítva is így van; mindenki előnyben részesíti az értelmes/életrevaló partnert az ostobával szemben.
aranyhaj.blogspot.com
Ibolya 2008.02.27. 12:36:52
Az én kapcsolatomnak 8hónap után lett vége a tegnapi napon :(((((( iszonyú ez a fájdalom... ennél rosszabb nincs! Rosszabb, mintha meghalt volna valakim... mert Ő még él... :(((
8 csodálatos hónap alatt mindent megadtam Neki, amit kért, takarítottam, főztem, bevásároltam, megleptem rengetegszer... erre tegnap közölte, hogy nagyon tettszik neki az egyik csapattársam, és ő ezt azért mondja el nekem, hogy tudjak róla, mert nem akar megcsalni... Nagyon kiborultam, hányni tudtam volna az idegességtől, remegtem, mint még soha... miközben szedtem össze a cuccaimat elkezdett sírni, bőgni, hisztizni, hogy miért megyek el, még nem is biztos, hogy összejön a csajjal... annyira fáj, hogy nem látja, mekkora bunkó, és hogy milyen mérhetetlen fájdalmat okozott... :((( szívesen beszélgetnék másokkal, akik hasonló cipőben járnak...
egy a sok közül 2008.03.04. 00:04:07